Ugrás a tartalomhoz

Valentyin Petrovics Glusko

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valentyin Petrovics Glusko
Valentyin Glusko arcképe orosz bélyegen
Valentyin Glusko arcképe orosz bélyegen
Született1908. szeptember 2.
Odessza
Elhunyt1989. január 10.
Moszkva
Állampolgárságaszovjet
Nemzetiségeukrán
HázastársaSzuszanna Mihajlovna Georgijevszkaja (1927–1930)
Foglalkozása
Tisztsége
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
  • igazgató (NPO Enyergomas)
IskoláiSzentpétervári Állami Egyetem (1925–)
Kitüntetései
Halál okaatherosclerosis
SírhelyeNovogyevicsi temető

Valentyin Petrovics Glusko aláírása
Valentyin Petrovics Glusko aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Valentyin Petrovics Glusko témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Valentyin Petrovics Glusko, ukrán névváltozatban Valentin Petrovics Hlusko (oroszul és ukránul: Валентин Петрович Глушко; Odessza, 1908. szeptember 2.Moszkva, 1989. január 10.) ukrán származású szovjet mérnök, Koroljov és Cselomej mellett a szovjet űrprogram harmadik jelentős alakja.

1929-ben a GDL-ben (oroszul: Gazogyinamicseszkaja Laboratorija – Gázdinamikai Laboratórium) – az első Rakétakutató, fejlesztő és kísérleti Intézet, az általa javasolt és létrehozott folyékony hajtóanyagú és elektrotermikus (plazma) rakétafejlesztési osztály vezetője. A világon elsőként foglalkozott a plazmarakéták kialakításával.

A GIRD és a GDL egyesítéséből 1933-tól osztályával az RNII (oroszul: Reaktyivnij Naucsno-Isszledovatyelszkij Insztyitut – Rakétakutató Intézet) keretében tevékenykedett.

1938-ban, a sztálini megtorlások idején elítélték és bebörtönözték. Munkásságának középpontjában kezdetben a folyékony hajtóanyagú rakétahajtóművek álltak.

1939-től az osztálya az RNII-ből kiválva önálló szerkesztőcsoporttá, 1941-től kísérleti-szerkesztő irodává alakult GDL-OKB (oroszul: Gazogyinamicseszkaja Laboratorija – Opitno-Konsztruktorszkoje Bjuro – Kísérleti Tervezőiroda), azaz Rakétakutató, fejlesztő és kísérleti Intézet név alatt tevékenykedett.

1974-től a szovjet űrrendszerek főtervezője volt, majd ő irányította a Buran-program hordozórakétájának, az Enyergija rakétának a kifejlesztését. Koroljov mellett részt vett az első szovjet hordozórakéta, az R–7 kifejlesztésében, jelentős érdemeket szerzett az első műhold és az első űrhajók megalkotásában. A holdrakéta fejlesztésében Koroljovval folytatott vetélkedésének jelentős szerepe volt abban, hogy az N1 rakéta kudarcot vallott és a Szovjetunió elveszítette a holdra szállásért folytatott versenyt. Nevét viseli az általa 1929 májusában a Gázdinamikai Laboratóriumon belül létrehozott tervezőcsoportból később kinőtt tervezőiroda, illetve vállalat, az NPO Enyergomas.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]